Egy háziállatról való lemondás nehéz és fájó döntés. Mi épp ezért arra buzdítunk mindenkit, hogy tegyetek meg minden lehetséges lépést annak érdekében, hogy a kedvencetek veletek maradhasson. Segítségként mi is összegyűjtöttünk néhány gyakori lemondási indokot és a lehetséges megoldásokat.
Általában a tulajdonosok nem magukra az állatokra allergiásak, hanem az állatokhoz kötődő felszerelésekre. Fűevőknél gyakori, hogy a széna vagy más zöld növények váltanak ki allergiát, illetve a poros fürdőhomok vagy a poros forgács miatt is sokan szenvednek.
A szénás gondokra megoldás lehet a préselt szénakocka vásárlása (pl. Oxbow western timothy hay harvest stacks), mivel ezek már mentesek az allergénektől az előállítási folyamatnak köszönhetően. A porra érzékenyek a forgács helyett választhatnak alternatív almozási lehetőségek közül (pormentes papíralom, Carefresh, Bunny bedding easy alomszőnyeg stb.), és a fürdetőhomokokból is kapható olyan, ami kevésbé porol.
Ha valaki konkrétan az állatra allergiás, akkor még mindig eldöntheti, hogy szed-e allergiagyógyszert vagy megerősíti az immunrendszerét és megvárja, hogy az adott állatokat megszokja a szervezete vagy lemond róluk.
Számunkra ez a legfrusztrálóbb és leggyengébb kifogás egy tulajdonos szájából.
A legtöbb állat ugyanis képes alkalmazkodni a tulajdonos életmódjához valamilyen mértékben. A napi kinti játék hiányát sem sínylik meg annyira, ha ingergazdag, nagy helyen élnek többedmagukkal (kivéve a magányosan tartandó fajok – náluk csak a nagy és ingergazdag hely a feltétel), illetve valószínűleg inkább maradnak a megszokott, biztonságos helyen a gazdival és kapnak fele annyi figyelmet átmenetileg (pl. gyermek születése, költözés), minthogy idegen helyre kerüljenek és úgy ne jusson rájuk szintén annyi, mint amennyit megérdemelnének.
Az alapítvány önkénteseinek sincs végtelen ideje, sokszor 30-40 állatot kell gondozniuk (vagy többet). Nem jut tehát elegendő és személyre szabott figyelem nálunk sem az állatokra. És ugyan tudjuk biztosítani a jó tartás feltételeit (társítás, ketrec, megfelelő élelem, egészségmegőrzés stb.), de nem tudunk mi sem elég időt szánni rájuk. Néhány állatunk nemhogy hónapokat, de akár egy évnél is többet vár mielőtt új otthonba kerülne. Ez nagyon hosszú idő úgy, hogy ténylegesen kevesebb lehetőségünk van gondozni őket. Szóval gondoljátok át, hogy tényleg annyira kevés idő jut-e rájuk és hogy ez javulhat-e idővel.
Az új otthonba költözés ugyanolyan stresszes lesz, mintha az alapítványhoz költözne az állat. Ráadásul valójában az állatok megfelelő körülmények között elég jól bírják az utazást, akár több száz kilométert is képesek arrébb utazni. Valószínűleg aludni fognak útközben vagy elbújni a stressz miatt. Állatorvossal konzultálva lehet csökkenteni az út közben őket ért stresszt és felkészülni vészhelyzetekre is. Az út végén pedig boldogok lesznek, hogy a gazdijaikkal lehetnek, nem egy idegen helyen ébrednek. Amíg megtehetitek (tehát amíg nem a repülőút vagy az ország eltérő szabályozása a gond), vigyétek őket magatokkal.
Ha a tulajdonosnak lenne gondja az albérletben, akkor világítsatok rá, hogy ketrecben tartjátok az állataitokat és nem fognak kárt okozni a környezetben. Egy ketrecnyi állatot a legtöbb helyen megengednek, de a szerződésben rögzíteni kell, hogy emiatt ne érhessen benneteket hátrány.
Nem tisztességes az előző állatot, állatokat azért kitenni, mert új állat került a családhoz. Érdemes inkább előre gondolkodni és mérlegelni, hogy el tudtok-e megfelelően helyezni és látni még egy életet úgy, hogy az előzőek is maradhatnak. Ha nem, szeressétek annyira a már meglevőket, hogy őket választjátok.
A legtöbb gyermek nem képes felelősséget vállalni egy állatért, hiszen önálló keresete sincs. Az állat vállalása mindig a szülő felelőssége, így a gondozása is az ő feladata kell, hogy legyen elsősorban. A gyermek besegíthet a napi gondozásban és a felelősség vállalásában, de ezt meg kell neki tanítani. Azt is a szülőtől kell megtanulnia, hogy ha felelősséget vállalt valakiért, akkor azt nem dobhatja el magától, ha már nem tetszik neki valamilyen oknál fogva. Ha így lenne, vajon mit tanulna meg az emberi kapcsolatokról?
Ezt végiggondolva inkább ösztönözzétek arra a gyermekeket, hogy találjanak újra örömöt az állat tartásában. Ha nem sikerülne, akkor pedig a szülő felelőssége gondoskodni róla, hiszen ő vállalta elsősorban.
Az egzotikus állatoknál az élőhely megvásárlása és a kezdőköltségek a legmagasabbak. A fenntartási költségek az állatorvosi költségeket leszámítva elenyészőek ehhez képest havi szinten, különösen akkor, ha nagyobb mennyiségben vásároljátok meg a szükséges dolgokat. Az állatorvosi költségek felhalmozódására pedig egyrészt tudatosan készülni kell (mi azt ajánljuk, hogy minden olyan hónapban, amikor egészségesek, tegyetek félre egy kis összeget a betegség esetére), másrészt baj esetén érdemes segítséget kérni családtagoktól, ismerősöktől vagy tőlünk. Szívesebben segítünk átmenetileg ezzel utófinanszírozással, minthogy átvegyük az állatokat.
Ha más problémátok adódna, keressetek minket bátran, hátha van ötletünk a megoldásra. Mivel mi magunk is folyamatosan hasonló nehézségek között élünk, így komoly rutinra tettünk szert a problémamegoldásban.
Tanácsaadáson kívül is tudunk segíteni, egyrészt közvetített gazdikereséssel, másrészt kölcsönketreccel (letéti díjért), ha a csapatban élő állat továbbszaporodását kell azonnal megakadályozni. Tudjuk, hogy bárkivel megeshet, hogy magánál jobb gazdit szeretne az állatának, ez is elfogadható, taktikai tanácsokkal tudunk segíteni ekkor is, hogy ne leadásra kerüljön az állat, hanem azonnal jó gazdihoz.
Ha mindezek után is teljesen biztosak vagytok benne, hogy le akartok mondani az állatotokról, akkor vegyétek figyelembe, hogy mi nem leadópontként működünk. Nincs menhelyünk, a saját otthonainkban tudjuk elhelyezni az állatokat. Állatot átvenni csak úgy tudunk, hogy tartásra alkalmas ketreccel és felszereléssel együtt érkezik (vagy a tartásra alkalmas ketrec vásárlásához szükséges adománnyal, hogy vehessünk neki egyet), illetve három hónapra elegendő élelemmel. A bekerüléskori állatorvosi vizsgálat költségét is a leadónak kell vállalnia. Az állatok szállítását is a leadókra bízzuk.
A bekerülésről kizárólag az alapítvány adott fajért felelős kurátora dönthet.
A tőlünk örökbefogadott állatokat természetesen továbbra is hazavárjuk, indoktól függetlenül, csak türelmet és együttműködést kérünk, ahogy az az örökbefogadási szerződésben is szerepel.